-Szia picur.-nyomtam egy puszit a homlokára.
-Szia hyung.-mondta mosolyogva.-Olyan jó ez a csend.
-Tudom, nekem is jól esik.-mondtam.
-Johnny ébren van, igaz?-kérdezte kuncogva.
-Hallottam, ahogy ment ki.-mosolyodtam el.
-Köszi, hogy este nem fogtad magad vissza.-simogatta meg az arcomat.
-Ó...izé...szóra sem érdemes.-mondta vörös fejjel.
-Nem szégyen ez. Kanos voltál, na és? Engem ez nem érdekel.
-Könnyen beszélsz.-dünnyögtem.
-Ne légy durci te morci.-nyomott egy puszit a számra.
Nagy nehezen felkeltünk, majd átöltöztünk szabadidős ruhába. Kimentünk a konyhába, mire Johnny alig tudta a röhögését visszatartani.
-Mit röhögsz?-csaptam tarkón.
-Semmin.-röhögte el magát.
-John Seo, nem tetszel nekem.-nézett rá gyilkos pillantással Ten.
-Kicsit hangosak voltatok éjjel.-lóbálta a kezét Taeil.-Haneul 2-szer is átjött hozzám, mert nem bírt aludni.
-Taeil mommy intézkedik a picur felől.-kuncogott Johnny.
-Kussolj, mi kihasználtuk a lehetőséget és kész.-mondtam, miközben öntöttem magamnak egy bögre kávét.
-De ennyire jól esett nektek?-kérdezte továbbra is.
-Johnny, baszki, most nem az a téma, hogy mit csináltunk tegnap éjjel, hanem az, hogy jól esett.-fakadt ki Ten, mire majdnem visszaköptem a kávémat, ugyanis már a röhögés kerülgetett engem.
-Hát arra nem is vagyok kíváncsi, hogy hogy és miképp csináltátok, én csak azt mondtam, hogy hangosak voltatok, az már rohadtul nem érdekel, hogy ki volt felül illetve alul, oké?-tisztázta a helyzetet Johnny, mire Taeil úgy elkezdett röhögni, hogy leesett a kanapéról.
-Hyung, és te mikor csináltad Yuta-val?-kérdezte gúnyosan Taeil-től Ten.
-Chittaphon Leechaiyapornkul, még egy ilyen és agyon váglak.-mondta Taeil.
-Héj, csak én hívhatom a teljes nevén.-karoltam át a derekát Ten-nek.-Ő az én Chittaphon-om.-mormoltam a nyakába.Nem sokkal később Yuta jött elő. Haja olyan volt, mint ha a 200W megrázta őt. Johnny megint próbált nem röhögni, de Yuta egyből kiszúrta őt.
-Nem vagy vicces.-pöckölte meg az orrát Johnny-nak.-Tudom, hogy forgolódtál este, mert Ten és Taeyong szerelmeskedtek egy kicsit.
-Na ez is ezzel jön.-mondta Taeil a kanapén fetrengve.
-Hyung, kuss.-nézett Taeil-re.-Veled beszédem lesz.
-Oké.-húzta be a nyakát hyung.
És íme egy átlagos reggelnek nem mondható nap. A többiek is lassan felkeltek, viszont Haneul még mindig aludt.
-Mindig ennyit alszik?-kérdezte Yuta.
-Passz, eddig mindig 10-kor talpon volt, már 11 óra, nem tudom miért nincs még itt.-dünnyögtem.
-Felkeltem.-mondta Donghyuck.
-Oké.-bólintottam.
Pár perc sem telt el, már egy sikoly hang jött a szobából. Donghyuck sápadtan jött ki a szobából.
-Haneul?-kérdeztem.
-Nincs a szobájában, csak ezt találtam.-nyomott a kezembe egy papírt.
"Taeyong!
Ha ezt a levelet olvasod, tudnod kell, hogy Haneul-t elvittem magamhoz, ugyanis nem fog veletek menni sehova se. Ha bármit tesztek is, hogy kiszabadítsátok Haneul-t, rosszul fogtok járni, még anyád is. Haneul nem tartozik hozzád, nem a húgod. Azért, mert egy anyától vagytok, az nem jelenti az, hogy te majd eldöntött, hogy mi legyen. Este 10-re gyere a közeli raktárhoz, ott foglak várni. Senki nem jöhet veled."
Könnyek szöktek a szemembe, majd kirohantam házból, egyenesen a hátsó kertbe és lerogytam a földre. Csak sírni tudtam. Tudom ki írta ezt, tudom, hogy mit akar tőle...tudom. Arra lettem figyelmes, hogy valaki átölel hátulról.
-Hyung.-mormolta a nyakamba Ten.-Mi a baj?
-Az a rohadék...-törtek elő újból a könnyeim.-Elvitte Haneul-t és senki nem vette észre.
-Azt hogy? Hisz Taeil...-akadt el a szava.
-Taeil azért nem volt magánál, mert valami altató cuccal belőttek neki...És mi meg nem hallottunk semmit se...
-Meg fogjuk találni.-mondta.-Nem lesz semmi baj. Ne sírj kérlek.
Egész nap csak a kanapén ültem és magam elé merengve néztem. Ez nem történhetett meg. Ten aggódik miattam, egyfolytában velem van és néha-néha elsírja magát. Mindig beszél hozzám. Azt hajtogatja, hogy 'Hyung, minden oké lesz' meg 'Hyung, kérlek egyél valami, nem ettél szinte semmit'. Órák teltek el így. Mikor magamhoz tértem, Ten a fejét az ölemre hajtotta és aludt. Már tudom, hogy miért vagyok még mindig boldog. Gyengéden megsimítottam a fejét, mire mocorogni kezdett. Szépen lassan ki nyitotta a szemét és rám nézett.
-Hyung...-simította meg az arcomat.
-Szia picur.-mosolyodtam el.
-9 óra van.-mondta.
-Lassan mennem kell.-sóhajtottam.
-Veled megyek.-ült fel.-Haneul az én testvérem is és még is csak a sógorom.
-Igazad van.-kuncogtam.-Szólj a többieknek, kell a fedező.
-Szeretlek.-nyomott egy puszit az ajkamra, majd elment szólni a többieknek.
1 perc se kellett, mind ott voltak előttem.
-Mi a terv főnök?-ült le a földre Johnny.
-Ügyesnek kell lennünk. Elmegyünk a közeli raktárhoz. Johnny, te elmész a hátsó kijárathoz, Ten, te a bejáratnál figyeled, hogy senki se be, se ki. Jaehyun, biztosítsd a kamerákat, mindegyiket ki kell iktatni, vagy csak egy képet mutasson. Doyoung, te a biztonságiakat leütöd negyed 11-kor, Kun, egyszerű lesz a feladatod, ha bárki bármit elvét, le kell ütni. Donghyuck, a cuki fiú menni fog?
-16 évesen? Kizárt dolog. Hacsak Yuta nem lesz az anyukám és én egy cuki kisbaba a babakocsiban.-ábrándozott.
-Kizárt, se most, se soha nem leszek lány.-akadt ki.-Miért nem lesz Taeil, úgy is olyan anyus. Johnny legyen az apa és én meg megyek Johnny helyére.
-Nem rossz ötlet.-értettem vele egyet.
-És velünk mi lesz?-kérdezte Mark, Kun és WinWin.
-Ti, ti fogjátok ellenőrizni, hogy az a szélhámos nem küld e rám embereket. Egy kis rádión keresztül kommunikálunk majd.-magyaráztam.
-Egy ász vagy hyung.-dicsért meg Mark.
-De miért én leszek az anyuka?-fakadt ki Taeil.
-Mert én vagyok az apásabb, oké?-szögezte le Johnny.-Na akkor induljunk.
-A furgont olyan helyre kell rakni, ahol nem veszik észre.-szögeztem le.
-Nem lesz baj vele.-mosolygott Johnny.
Fél óra múlva már a raktárnál voltunk. Donghyuck bemászott a babakocsiba (khm, egy picit nagyobb babakocsit kellett összeszerelnünk), majd ők kiszálltak a kocsiból és elindultak a raktár felé. Utánuk nem sokkal Johnny (nem vállalta el az apa szerepet, kár érte), Ten, Jaehyun és Doyoung mentek ki. Ten még utoljára nyomott egy puszit az arcomra és elment. Csak ne legyen baja. Miután a kis rádióban szóltak, hogy kész van, Mark, Kun és WinWin előre mentek és én mentem utoljára. Zakatoló szívvel mentem be a raktárba. Csak egy lámpa világított, Haneul egy székben ült megkötözve.
-Haneul!-futottam oda hozzá.
-Ez egy csapda, menj el.-nyögte.-Taeyong...menjetek el...
-Kiviszlek innen, nem lesz baj.-kezdtem el kioldozni a kötelet.-Szegénykém.
-Tae...hol vannak a többiek?-kérdezte.
-Otthon.-mondtam. Ha valaki hall minket, akkor ezt hallja.
-Taeyong, menjetek ki gyorsan Haneul-lal. Menjetek a hátsó bejárathoz, Johnny ki visz titeket.-mondta Ten.
-Picur, merről jönnek?-kérdeztem, miközben Haneul-ra néztem.-Picur, kijutunk innen.
-Taeyong, siess!-mondta Ten, majd miután kioldoztam a kötelet, felkaptam Haneul-t és a hátsó bejárathoz futottam.
Johnny ott várt minket, majd gyorsan kiszaladtunk előre. Ten is hozzánk csapódott, majd nem sokkal később a többiek is kijöttek. Mark, Kun és WinWin hót sápadtan ültek be a kocsiba.
-Ez...rengetegen vannak.-mondta Mark.
-Ha ezt így folytatják, hogy mindennap elviszik Haneul-t...haza kell mennünk még ma.-mondtam. Haneul az ölemben pihentette a fejét és aludt. Szegénykém, mit vétett nekik?
-Akkor össze kell pakolni a cuccunkat.-mondta Johnny.
Miután a szállásra értünk, gyorsan össze pakoltunk mindent és beszálltunk a kocsiba. Mark és Donghyuck teljesen hátul ültek, Haneul-lal pedig a középső ülésen ültünk Ten-nel együtt. Az út csendes volt, csak Mark szuszogását hallottuk.
-Nem alszol?-kérdezte Ten.
-Nem tudok.-mondtam kifelé bámulva az ablakon.
-Héj, sikerült, haza megyünk és minden oké lesz.-fogta meg a kezemet.-Taeyong...
-Ten...köszönöm, hogy vagy nekem.-néztem rá mosolyogva.
-Az esküvő?-kérdezte mosolyogva Taeil.
-Jövő héten jövünk vissza.-mondta Yuta.-Ez a pasas nem normális.
-Tudom.-mondtam sóhajtva.
Miután haza értünk, mindenki haza ment, kivéve én, mert én Ten-hez mentem át aludni, Haneul-lal együtt. Haneul a vendégszobában aludt (azaz Ten szüleinek a volt hálószobájukban), Ten-nel pedig Ten szobájába mentünk.
-Fura, hogy nincsenek itt a szüleid, csend van.-mosolyogtam.
-Igaz? Kezdek hozzá szokni.-vigyorgott.-Ami a tegnap estét illeti...hallottam, hogy Johnny-val beszéltetek valamit.
-Ja, csak a jövő hetet.-vettem le a pólómat.
-Biztos?-kérdezte félénken.
-Biztos biztos.-fordultam felé, majd huncut módjára eldöntöttem őt az ágyon.-Kicsi Ten, mond meg nekem, lesz alkalmam, mikor én csinálok mindent?
-Felejtsd el.-vigyorgott.-Azt úgy felejtsd el hyung...-fejezte be volna a mondatát, de én a csókkal elnyomtam a végét.
-Én vagyok soron...túl sokat tettél értem.-mondtam, majd újra egy csókcsatába hívtam.
