×4. rész× PART1

Reggel komótosan keltem fel. Eléggé kimerített a tegnapi utazás, de annyi örömöm lehetett, hogy Ten-nel töltöttem ismét az éjszakát. Mosolyogva felé fordultam. Aludt. Olyan kis cuki, mikor alszik. Óvatosan kimásztam az ágyból, de Ten visszarántott. Behunyt szemmel mosolyodott el, majd kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Hyung...-mosolyodott el fáradtan.
-Hogy aludtál?-kérdeztem.
-Jobban, mint máskor.-bújt hozzám.
-Elhiszed, hogy végre haza értünk?-mosolyogtam.

-Jobb, mint abban a szűk lakásban.-kuncogott.-Apropó lakás, mikor akarsz költözni?

-Ne most, majd...majd megbeszéljük. Egyenlőre használjuk ki ezt a közös percet.
Még negyed órát az ágyban heverésztünk, mire elkezdett remegni az egész lakás. Haneul sírva futott be hozzánk, közénk feküdve.
-Értem jöttek...haza akarnak vinni.-zokogta.
-Kik?-ültünk föl Ten-nel.
-Nézzetek ki az ablakon.-mutatott az ablak fele, majd kimásztam az ágyból és kinéztem az ablakon.
Katonák mindenhol. Összeszorult a szívem, hogy ilyet kell látnom újra, nem volt elég akkor, mikor kicsi voltam.
-Hívd Johnny-t.-mondtam Ten-nek.-Feltartjuk őket, míg Haneul és anyu elmenekülnek.
-Nem megyek sehova, itt maradok veletek és harcolok.-mondta Haneul.-Anyut pedig biztonságba visszük.
-Téged akarnak, nem fogod fel?-néztem rá mérgesen.-Meg kell védenem titeket.
-Anyut kell megvédenünk. Veletek megyek, nem lesz bajom.-mondta.
Mindannyian felöltöztünk, majd átmentünk Johnny-hoz anélkül, hogy feltűnést keltettünk volna. A terv a következő volt:
-WinWin, Jeno, Yuta és Renjun biztonságba viszi anyut, Jisung-ot, Chenle-t és Haneul-t.
-Taeyong, Ten, Johnny és Kun a keleti oldalon figyelnek
-Johnny, Doyoung, Jaehyun és Hansol a nyugatin lesznek
-Jaemin és Haechan pedig fedeznek
*Haneul POV*
Egy kis alagsor féleségbe mentünk, ami totálisan elzárt a külvilágtól. A város egyik kieső részén van, jó messze a házunktól. Anya aludt, Renjun és Jeno társasjátékot hoztak és azzal játszottak, én pedig a fotelban ülve vártam a végzetemet, hogy mikor halok meg. WinWin is aludt, Yuta pedig a két fiút figyelte, ahogy játszanak. Hirtelen két kéz jelent meg a vállaimon. Yuta meleg keze volt az.
-Minden oké?-kérdezte.
-Félek.-mondtam.-Mi lesz a többiekkel?
-Taeyong-nak semmi baja nem lesz.-ült a karfára.-Jisung és Chenle is alszanak.
-Mindenki alszik?-kérdeztem mosolyogva.
-Megviselte őket ez az egész, és ezt csak alvással tudják elfelejteni. Meg hát anyud gyenge, így neki is pihennie kell valamennyit.
-Igazad van.-mondtam.
Még egy darabig egymást néztük, mire Yuta elmosolyodott és átkarolta a vállamat. Így vártam én a végzetemet, hogy mi fog történni. Hirtelen a voki toki elkezdett recsegni. Mind Yuta-ra néztünk, aki előhalászta a zsebéből és beleszólt.
-Hyung, mi van?-kérdezte aggódóan.
-Johnny megsérült.-mondta Taeyong.-Yuta, zárjatok be mindent, senki se be, se ki. Maradjatok ott, majd dél környékén érünk.
-Taeyong...-küszködtem a könnyeimmel.
-Tücsök ne sírj...mindjárt vége lesz ennek az egésznek és újra béke lesz.
*Taeyong POV*
Johnny-t meglőtték. Utolsó remény maradt az, hogy molotov koktélt dobunk közéjük. Minden olyan gyorsan történt. Alig értünk haza, alig keltünk fel...és itt vagyunk. Nehezen tudom követni az eseményeket és alig bírom felfogni, hogy még egy egész hadsereg jelenik meg azért, hogy Haneul-t haza vigyék az apjához. Manapság nem tudom megérteni, hogy mi ez az egész, de kezdek beletörődni, hogy sokáig itt se leszünk biztonságban. Kun bekötötte Johnny sebét, majd elindultunk a szállásra. Egész úton Ten hozzám se szólt. Arcán a düh volt jelen és szerintem magában már azt hangoztatta, hogy minek hoztuk el Haneul-t, hisz sejthettük volna, hogy ez lesz. Amikor a szállásra értünk, Haneul Yuta karjaiban, könnyes szemmel nézte Jisung-ot, ahogy alszik. Szörnyű világban nőnek fel ez tény és való, de ezek gépet is küldhetnek ránk, csak azért, hogy Haneul-t haza vigyék. Bementem az egyik szobába és magamra zártam az ajtót. Lerogytam a földre, majd elgondolkodva az elmúlt 21 évemen, rá kellett jönnöm, hogy ez így nem mehet tovább...el kell költöznünk innen minél hamarabb. Hirtelen kopogtak. Eltántorogtam az ágyamhoz, majd eldőlve rajta mondtam az illetőnek, hogy jöhet.
-Mi a baj?-kérdezte Ten.
-Kérdezhetem ezt tőled is.-ültem fel.-Egész nap hozzám se szóltál, egy kedves szavad se volt hozzám. Mi a bajod? Eleged van Haneul-ból vagy mi? Vagy rám haragudsz azért, mert reggel tereltem a témát a költözésről?
-Úgyse értenéd.-válaszolta flegmán.-Döntöttem egy fontos dologban és én már jövőhéten elszeretném kezdeni.
-Mit akarsz te csinálni?-néztem rá.-Jövőhéten esküvő van, nem halaszthatjuk el.
-Na látod, pont ezért.-fakadt ki.-Egyszer se tudtuk átbeszélni, hogy mi legyen ezzel, melyik nap legyen...semmit nem tudtunk megbeszélni hyung, és ez nekem fáj. És igen, Haneul-lal is bajom van, mert minden áldott nap azért gülizünk, hogy Haneul-ra ne találjanak rá. Nem furcsa neked, hogy csak az esküvő miatt akartad elhozni. Nem az volt az eredeti terved, hogy csak erre hozod, utána átpasszolod az apádnak vissza?
-Ten, közben én is átgondoltam, hogy mit akarok és rá kellett, hogy jöjjek, ha ő nincs, és te se vagy, akkor én nem létezek, érted? Haneul is családtag, ahogy te és anya. Mégis kihozott vissza engem az öngyilkosságból? Ki volt az?
-Én, de ez akkor  sem változtat semmin se.
-Pedig de.-álltam fel és óvatosan Ten fele közelítettem.-Szeretlek buta, tudom, hogy ez sok neked hirtelen, de téged sose feledlek el.-karoltam át.-Ten, nélküled én megpusztulok.
-Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy utáljalak, vagy szeresselek.-dünnyögte.
-Csak bírd még ki, oké?-néztem mélyen a szemébe.
A nap további részében, csendben ültünk a szobánkban és elgondolkoztunk azon, hogy most mi lesz velünk.
-Anyuékat elfogják vinni?-kérdezte félve Jisung.
-Dehogy viszik.-karolta át Jisung-ot anyu.-Nem visznek el senkit.
-Egyre jobban kezdek félni, hogy mi lesz.-motyogta Winwin.
-Nincs mitől.-mondta Hansol.-Túl fogjuk élni, még ha nehéz is.
-Hyung, ha túl is éljük, ennek a nyomoréknak a dühe nem fog csillapodni, míg vissza nem kapja Haneul-t.-mondta Yuta.
-Ha ilyen nagy kockázattal jár, hogy itt vagyok, akkor elmegyek.-pattant fel a fotelból Haneul.-Ha ekkora bajt jelentek, megyek.
-Nem mész sehova.-állt fel anya és átkarolta Haneul-t.-Elég volt egyszer elveszítenem téged, többé már nem akarlak elengedni. Senki nem akar.
Félve Ten-re néztem. Szemében láttam, hogy ő is fél, de egyet kell értenie anyuval, hisz tényleg családtag és anya belebolondulna, ha újra elveszítené a lányát. Csendben ültem a kanapén, mire Ten a fejét a vállamra hajtotta és megfogta a kezemet.
-Igazad volt.-suttogta.-Tényleg sokat számít anyukádnak Haneul.
-Köszönöm, hogy mindig bízol bennem. Ez sok energiát ad nekem.-mosolyodtam el.
Éjfél környékén volt, mire a voki-toki recsegni kezdett újra. Mindannyiunknak összeszorult a gyomra, elképzelni se tudtuk, hogy ki lehet az. Félve szóltam bele.
-Ki beszél?-kérdeztem.
-Gondoltam kelleni fog a segítség.-hallottam meg az egyik legkedvesebb hyung-om hangját, Yunho-ét.
-Hyung...mégis, hogy? Mit kerestek itt?-kérdeztem.
-Hallottuk, hogy mi történt. Merre vagytok?
-A bunkerban. Hyung mikor jöttök?-kérdeztem aggódóan.
-Percek kérdése...

×3. rész×

Éles fény szűrődött be az ablakon. Mosolyogva fordultam Ten felé, aki még aludt. Olyan kis édes, ahogy alszik. Finoman megsimogattam az arcát, mire elkezdett mocorogni és elmosolyodott. Közelebb bújt hozzám és úgy aludt tovább. Lépteket hallottam kintről. Biztos Johnny is felkelt, mondjuk nem csoda, 10 óra van.  Mikor megéreztem a friss kávé illatát, következtettem, hogy Taeil is ébren van. Ten is kinyitotta a szemét és fekete szemeivel engem nézett.
-Szia picur.-nyomtam egy puszit a homlokára.
-Szia hyung.-mondta mosolyogva.-Olyan jó ez a csend.
-Tudom, nekem is jól esik.-mondtam.
-Johnny ébren van, igaz?-kérdezte kuncogva.
-Hallottam, ahogy ment ki.-mosolyodtam el.
-Köszi, hogy este nem fogtad magad vissza.-simogatta meg az arcomat.
-Ó...izé...szóra sem érdemes.-mondta vörös fejjel.
-Nem szégyen ez. Kanos voltál, na és? Engem ez nem érdekel.
-Könnyen beszélsz.-dünnyögtem.
-Ne légy durci te morci.-nyomott egy puszit a számra.
Nagy nehezen felkeltünk, majd átöltöztünk szabadidős ruhába. Kimentünk a konyhába, mire Johnny alig tudta a röhögését visszatartani.
-Mit röhögsz?-csaptam tarkón.
-Semmin.-röhögte el magát.
-John Seo, nem tetszel nekem.-nézett rá gyilkos pillantással Ten.
-Kicsit hangosak voltatok éjjel.-lóbálta a kezét Taeil.-Haneul 2-szer is átjött hozzám, mert nem bírt aludni.
-Taeil mommy intézkedik a picur felől.-kuncogott Johnny.
-Kussolj, mi kihasználtuk a lehetőséget és kész.-mondtam, miközben öntöttem magamnak egy bögre kávét.
-De ennyire jól esett nektek?-kérdezte továbbra is.
-Johnny, baszki, most nem az a téma, hogy mit csináltunk tegnap éjjel, hanem az, hogy jól esett.-fakadt ki Ten, mire majdnem visszaköptem a kávémat, ugyanis már a röhögés kerülgetett engem.
-Hát arra nem is vagyok kíváncsi, hogy hogy és miképp csináltátok, én csak azt mondtam, hogy hangosak voltatok, az már rohadtul nem érdekel, hogy ki volt felül illetve alul, oké?-tisztázta a helyzetet Johnny, mire Taeil úgy elkezdett röhögni, hogy leesett a kanapéról.
-Hyung, és te mikor csináltad Yuta-val?-kérdezte gúnyosan Taeil-től Ten.
-Chittaphon Leechaiyapornkul, még egy ilyen és agyon váglak.-mondta Taeil.
-Héj, csak én hívhatom a teljes nevén.-karoltam át a derekát Ten-nek.-Ő az én Chittaphon-om.-mormoltam a nyakába.
Nem sokkal később Yuta jött elő.  Haja olyan volt, mint ha a 200W megrázta őt. Johnny megint próbált nem röhögni, de Yuta egyből kiszúrta őt.
-Nem vagy vicces.-pöckölte meg az orrát Johnny-nak.-Tudom, hogy forgolódtál este, mert Ten és Taeyong szerelmeskedtek egy kicsit.
-Na ez is ezzel jön.-mondta Taeil a kanapén fetrengve.
-Hyung, kuss.-nézett Taeil-re.-Veled beszédem lesz.
-Oké.-húzta be a nyakát hyung.
És íme egy átlagos reggelnek nem mondható nap. A többiek is lassan felkeltek, viszont Haneul még mindig aludt.
-Mindig ennyit alszik?-kérdezte Yuta.
-Passz, eddig mindig 10-kor talpon volt, már 11 óra, nem tudom miért nincs még itt.-dünnyögtem.
-Felkeltem.-mondta Donghyuck.
-Oké.-bólintottam.
Pár perc sem telt el, már egy sikoly hang jött a szobából. Donghyuck sápadtan jött ki a szobából.
-Haneul?-kérdeztem.
-Nincs a szobájában, csak ezt találtam.-nyomott a kezembe egy papírt.
"Taeyong!
Ha ezt a levelet olvasod, tudnod kell, hogy Haneul-t elvittem magamhoz, ugyanis nem fog veletek menni sehova se. Ha bármit tesztek is, hogy kiszabadítsátok Haneul-t, rosszul fogtok járni, még anyád is. Haneul nem tartozik hozzád, nem a húgod. Azért, mert egy anyától vagytok, az nem jelenti az, hogy te majd eldöntött, hogy mi legyen.   Este 10-re gyere a közeli raktárhoz, ott foglak várni. Senki nem jöhet veled."
Könnyek szöktek a szemembe, majd kirohantam házból, egyenesen a hátsó kertbe és lerogytam a földre. Csak sírni tudtam. Tudom ki írta ezt, tudom, hogy mit akar tőle...tudom. Arra lettem figyelmes, hogy valaki átölel hátulról.
-Hyung.-mormolta a nyakamba Ten.-Mi a baj?
-Az a rohadék...-törtek elő újból a könnyeim.-Elvitte Haneul-t és senki nem vette észre.
-Azt hogy? Hisz  Taeil...-akadt el a szava.
-Taeil azért nem volt magánál, mert valami altató cuccal belőttek neki...És mi meg nem hallottunk semmit se...
-Meg fogjuk találni.-mondta.-Nem lesz semmi baj. Ne sírj kérlek.
Egész nap csak a kanapén ültem és magam elé merengve néztem. Ez nem történhetett meg. Ten aggódik miattam, egyfolytában velem van és néha-néha elsírja magát. Mindig beszél hozzám. Azt hajtogatja, hogy 'Hyung, minden oké lesz' meg 'Hyung, kérlek egyél valami, nem ettél szinte semmit'. Órák teltek el így. Mikor magamhoz tértem, Ten a fejét az ölemre hajtotta és aludt. Már tudom, hogy miért vagyok még mindig boldog. Gyengéden megsimítottam a fejét, mire mocorogni kezdett. Szépen lassan ki nyitotta a szemét és rám nézett.
-Hyung...-simította meg az arcomat.
-Szia picur.-mosolyodtam el.
-9 óra van.-mondta.
-Lassan mennem kell.-sóhajtottam.
-Veled megyek.-ült fel.-Haneul az én testvérem is és még is csak a sógorom.
-Igazad van.-kuncogtam.-Szólj a többieknek, kell a fedező.
-Szeretlek.-nyomott egy puszit az ajkamra, majd elment szólni a többieknek.
1 perc se kellett, mind ott voltak előttem.
-Mi a terv főnök?-ült le a földre Johnny.
-Ügyesnek kell lennünk. Elmegyünk a közeli raktárhoz. Johnny, te elmész a hátsó kijárathoz, Ten, te a bejáratnál figyeled, hogy senki se be, se ki. Jaehyun, biztosítsd a kamerákat, mindegyiket ki kell iktatni, vagy csak egy képet mutasson. Doyoung, te a biztonságiakat leütöd negyed 11-kor, Kun, egyszerű lesz a feladatod, ha bárki bármit elvét, le kell ütni. Donghyuck, a cuki fiú menni fog?
-16 évesen? Kizárt dolog. Hacsak Yuta nem lesz az anyukám és én egy cuki kisbaba a babakocsiban.-ábrándozott.
-Kizárt, se most, se soha nem leszek lány.-akadt ki.-Miért nem lesz Taeil, úgy is olyan anyus. Johnny legyen az apa és én meg megyek Johnny helyére.
-Nem rossz ötlet.-értettem vele egyet.
-És velünk mi lesz?-kérdezte Mark, Kun és WinWin.
-Ti, ti fogjátok ellenőrizni, hogy az a szélhámos nem küld e rám embereket. Egy kis rádión keresztül kommunikálunk majd.-magyaráztam.
-Egy ász vagy hyung.-dicsért meg Mark.
-De miért én leszek az anyuka?-fakadt ki Taeil.
-Mert én vagyok az apásabb, oké?-szögezte le Johnny.-Na akkor induljunk.
-A furgont olyan helyre kell rakni, ahol nem veszik észre.-szögeztem le.
-Nem lesz baj vele.-mosolygott Johnny.
Fél óra múlva már a raktárnál voltunk. Donghyuck bemászott a babakocsiba (khm, egy picit nagyobb babakocsit kellett összeszerelnünk), majd ők kiszálltak a kocsiból és elindultak a raktár felé. Utánuk nem sokkal Johnny (nem vállalta el az apa szerepet, kár érte), Ten, Jaehyun és Doyoung mentek ki. Ten még utoljára nyomott egy puszit az arcomra és elment. Csak ne legyen baja. Miután a kis rádióban szóltak, hogy kész van, Mark, Kun és WinWin előre mentek és én mentem utoljára. Zakatoló szívvel mentem be a raktárba. Csak egy lámpa világított, Haneul egy székben ült megkötözve.
-Haneul!-futottam oda hozzá.
-Ez egy csapda, menj el.-nyögte.-Taeyong...menjetek el...
-Kiviszlek innen, nem lesz baj.-kezdtem el kioldozni a kötelet.-Szegénykém.
-Tae...hol vannak a többiek?-kérdezte.
-Otthon.-mondtam. Ha valaki hall minket, akkor ezt hallja.
-Taeyong, menjetek ki gyorsan Haneul-lal. Menjetek a hátsó bejárathoz, Johnny ki visz titeket.-mondta Ten.
-Picur, merről jönnek?-kérdeztem, miközben Haneul-ra néztem.-Picur, kijutunk innen.
-Taeyong, siess!-mondta Ten, majd miután kioldoztam a kötelet, felkaptam Haneul-t és a hátsó bejárathoz futottam.
Johnny ott várt minket, majd gyorsan kiszaladtunk előre. Ten is hozzánk csapódott, majd  nem sokkal később a többiek is kijöttek. Mark, Kun és WinWin hót sápadtan ültek be a kocsiba.
-Ez...rengetegen vannak.-mondta Mark.
-Ha ezt így folytatják, hogy mindennap elviszik Haneul-t...haza kell mennünk még ma.-mondtam. Haneul az ölemben pihentette a fejét és aludt. Szegénykém, mit vétett nekik?
-Akkor össze kell pakolni a cuccunkat.-mondta Johnny.
Miután a szállásra értünk, gyorsan össze pakoltunk mindent és beszálltunk a kocsiba. Mark és Donghyuck teljesen hátul ültek, Haneul-lal pedig a középső ülésen ültünk Ten-nel együtt. Az út csendes volt, csak Mark szuszogását hallottuk.
-Nem alszol?-kérdezte Ten.
-Nem tudok.-mondtam kifelé bámulva az ablakon.
-Héj, sikerült, haza megyünk és minden oké lesz.-fogta meg a kezemet.-Taeyong...
-Ten...köszönöm, hogy vagy nekem.-néztem rá mosolyogva.
-Az esküvő?-kérdezte mosolyogva Taeil.
-Jövő héten jövünk vissza.-mondta Yuta.-Ez a pasas nem normális.
-Tudom.-mondtam sóhajtva.
Miután haza értünk, mindenki haza ment, kivéve én, mert én Ten-hez mentem át aludni, Haneul-lal együtt. Haneul a vendégszobában aludt (azaz Ten szüleinek a volt hálószobájukban), Ten-nel pedig Ten szobájába mentünk.
-Fura, hogy nincsenek itt a szüleid, csend van.-mosolyogtam.
-Igaz? Kezdek hozzá szokni.-vigyorgott.-Ami a tegnap estét illeti...hallottam, hogy Johnny-val beszéltetek valamit.
-Ja, csak a jövő hetet.-vettem le a pólómat.
-Biztos?-kérdezte félénken.
-Biztos biztos.-fordultam felé, majd huncut módjára eldöntöttem őt az ágyon.-Kicsi Ten, mond meg nekem, lesz alkalmam, mikor én csinálok mindent?
-Felejtsd el.-vigyorgott.-Azt úgy felejtsd el hyung...-fejezte be volna a mondatát, de én a csókkal elnyomtam a végét.
-Én vagyok soron...túl sokat tettél értem.-mondtam, majd újra egy csókcsatába hívtam.

×2. rész×

Az út nagyon hosszú volt. Éjfélre értünk föl Gangnam-ba és mentünk el a szállónkhoz. Johnny egyik unokatesója odaadta nekünk a házat a hétre és nem győztük megköszönni, hogy segít nekünk. Még váltott Johnny-val pár szót, majd elment. Mindenki elment aludni, kivéve én. Egész este azon kattogott az agyam, hogy vajon a húgom felismer e és örülni fog e neki, hogy haza megyünk anyuhoz. Akaratlanul is elmosolyodtam, mire két kéz karolta át a derekamat. Egy álmos Ten volt az.
-Miért nem alszol?-hajtotta a fejét a hátamra.
-Nem tudok aludni, izgulok a holnap miatt.-mondtam.-És te?
-Mert nem vagy mellettem.-dünnyögte.-A húgod örülni fog neki, hogy mi együtt vagyunk?
-Megérti majd.-fogtam meg a kezét. Már réges-rég hűséget kéne kellene fogadnom vele, helyette inkább itt ölel engem és éreztetjük egymással, hogy szeretjük egymást.
-Hyung, menjünk aludni.-mondta.-Nem akarok egyedül aludni.
-Rendben, menjünk.-mondtam, majd felkaptam a karjaimba, mint egy kis babát. Fekete szemeivel csak engem és mosolygott. Egy gyengéd puszit nyomtam a szájára, mire elmosolyodott.
-Tuti boldog lesz.-mosolygott.-Nagyon fog örülni neked.
-Nekem is hiányzik már...pár nap és végre teljes lesz a család és ha kell, akkor majd mi ketten összeköltözzünk és boldogan élni fogunk.-időközben bementünk a közös szobánkba és leraktam Ten-t az ágyra, majd fölé másztam. Mindenhol végig csókoltam, mire leállított és fölhúzott magához. Mélyen a szemembe nézett, majd elhangzott az a mondat, ami még soha életembe nem fordult elő.
-Hyung, lassan 4 éve együtt vagyunk. Sokat gondolkoztam rajta és...én...
-Mond csak el.-simítottam meg az arcát.
-Örökbe szeretnék fogadni egy gyereket...Taeyong, ha össze is kötjük valaha az életünket...ezt én egy gyerek vállalással szeretném lepecsételni.
-Ten...-akadt el a szavam, majd mellé feküdtem.-De hisz alig töltötted be a 20. életévedet...én meg még csak 21 vagyok. És még házunk sincs.
-Ház már van. Anya lelépett apa után külföldre, így a ház az enyém.
-Egy Isten vagy.-csókoltam meg.-De ezzel a gyerek kérdéssel várjunk, oké? Egyenlőre anya épüljön föl, a húgom kerüljön haza és akkor jöhet a családalapítás.
-Tudtam én, hogy belemész.-mosolyodott el, majd elaludtunk.
--------------------------------------------------------MÁSNAP-----------------------------------------------------
-Taeyong, ébresztő.-simította meg egy puha kéz az arcomat.
-Hagy aludni.-csapkodtam a kezemmel.
-De kész a reggeli, kelj fel.-nyomott egy puszit az arcomra az illető, mire nehezen kinyitottam a szememet és egy mosolygó Ten nézett rám.-Jó reggelt darling.
-Ne hívj így.-mosolyodtam el, majd magam mellé húztam. Nevetve kapálózott, ugyanis megcsikiztem a hasát, amit utált,  de én ezen jót szórakoztam.-Hyung ne csináld!!-visított, mire kopogtak.
-Tudom, hogy szeretitek egymást meg minden, de csendben legyetek.-mondta Yuta, mire röhögni kezdtünk.
-Bocsi Yuta.-mondtam, mire Ten hozzám bújt.
-Nagyon kíváncsi vagyok a húgodra.-mondta.-Biztos nagyon hasonlítotok.
-Nehogy azt hidd. Én kiköpött apa vagyok, ő meg egy az egyben anya.-néztem a plafont.-Fura lesz, de na.
-Túl éljük.-mondta.
-Gyerekek, kész a kaja, gyertek.-kopogott az ajtón Johnny.
-Megyünk!-szóltam ki.-Megyünk?
-Már így is éhes vagyok.-dünnyögte, majd kimentünk enni.
Taeil tojásrántottát csinált nekünk. Mindig olyan jókat főz, hogy a 10 ujjamat is megnyalom.
-Hansol miért nem jött?-kérdezte WinWin.
-Anyára vigyázz amíg távol vagyok.-mondtam.-Srácok félek.
-Nem kell félned.-mondta Mark.-Mi itt vagyunk és segítünk neked. A húgodért tudod jól, hogy bármit megteszünk és legfőképpen anyukád miatt is tesszük.
-Srácok, rossz hír.-jött  be Yuta a konyhába.-Most telefonált Jisung...valakinek kurva gyorsan haza kell menni...a szülők otthagyták Jisung-ot és totálisan kétségbe van esve.
-Menjen át anyuhoz, haza szólok Hansol-nak.-álltam föl, majd a telefonommal együtt elvonultam a szobámba. A 3. csöngésre fel is vette.-Hyung, gáz van.
-Mondjad.-mondta.
-Jisung...a szülei leléptek.-mondtam.-El kéne menni érte, tudom, hogy sok mindennel bízlak meg, de egyszerűen muszáj segítenem rajta.
-Tudom, hogy elmentek. Szinte már mindenkinek a szülei elmentek erről a részlegből, kivéve anyud. Amúgy egyre erősebb lesz és az állapota is javul.
-Ezt jó hallani.-mosolyodtam el.-Figyelj...
-Ha kell, akkor elmegyek érte, nem lesz baj, Jisung jó kezekben lesz.-mondta.
-Te vagy a legjobb...köszönöm.
-Ez alap.-mondta.-Hogy álltok? Mikor mentek?
-Már fent vagyunk Gangnam-ban, apám dolgozik, így össze tudom pakolni a cuccát és elhozni a szállásra.-mondtam.-Anyunak mond meg, hogy minden rendben van.
-Átadom neki...viszont megyek, akkor majd beszélünk.
-Rendben...szia.-tettem le, majd vissza mentem a többiekhez.-Jisung anyámnál lesz és a városban egyre több felnőtt lép le.
-Te jó ég.-mondta Ten.-Akkor most mi lesz?
-Annyi hír van, hogy egyenlőre Jeno és Jaemin feje fölött még van tető, az kérdéses, hogy meddig.-sóhajtottam.-Ha gáz lesz, akkor muszáj lesz egy közös házat venni.
-Össze költöztök?-kérdezte Taeil.
-4 év után végre.-mosolyogtam.-Ha anya továbbra is gyógyulgat, akkor nem lesz baj.
-Na ez jó hír.-mondta Doyoung.
-Már nekem is kéne házat nézni lassan, egyre jobban kisebb lesz a ház és jobb lesz, ha kiköltözök.-mondta Jaehyun.
-Szerintem mindenkinek lassan lakást kell néznie.-mondta Donghyuck.-Még nekem is.
-Még csak 16 vagy, anyud meg azt mondta, hogy a család az első.-mondta Johnny.-De nézzük a jó oldalát a dolgoknak, az a lényeg, hogy együtt vagyunk, van két szép párunk-nézett ránk.-és a legjobb az egészben, hogy lesz egy 12. tag is a családnak, mintha egy kis baba születne most.
-Ez való igaz.-álltam Ten mögé és át öleltem.-Ügye?-morogtam a nyakába.
-Tudod, hogy mióta tervezem?-nyomott egy puszit a számra.
-Öhm...lesz gyereketek?-kérdezte Yuta.
-Nem biztos még.-mondtam.-De nagyon tervezzük, ha már össze akarunk költözni.
-Egy baba csak jobban összeköt titeket.-mondta Jaehyun.-De Doyoung-ot nem.-mondta, mire röhögni kezdtünk.
-Naa, én még nem gondolkodok ilyeneken.-mondta égő vörös fejjel.
-Pedig kéne.-veregette vállba Jaehyun.
-Barátnőm sincs, nem hogy gyerek.-méltatlankodott.
-Jaj hyung, pedig már 20 felett vagy.-röhögött Donghyuck.
-Na csitulj.-mondta, mire még jobban röhögni  kezdtünk.
Reggeli után átöltöztem és már indulni akartam, mire Ten állt meg az előszoba oldalfalának dőlve.
-Nem lesz gáz? Ne menjek?-kérdezte.
-Nem kell.-mondtam.-Vigyázz magadra.-nyomtam puszit a homlokára.
-Te is.-ölelt meg.-Ha baj van, szólj.
-Szólni fogok.-morogtam a nyakába, majd egy búcsú puszit nyomva a szájára mentem ki a ház elé. Beszálltam a kocsiba, majd elindultam apám házához. Ilyenkor legszívesebben Jeno-t ölelgetném, hogy segített nekem megtalálni apám címét, így egyszerű volt eltalálni a házhoz. A kocsit a háztól nem messze raktam le, majd elmentem a házhoz. Nagy fehér, 3 emeletes palota. Tyű, az öreg tud valamit. Körbe néztem, hogy nincs e itt senki, majd a házat a kerítésen átmászva mentem be a hátsó udvarba. Kamerák, a francba. A falhoz simulva osontam hátra. A hátsó ajtó nyitva volt, mire egy hangot hallottam meg. Visszamentem a házoldalához, mire egy fehér ingben, fekete gatyában...kék hajjal és fül piercing-el...Haneul. Nagyot nyeltem, mert kicsit berezeltem. Annyit hallottam, hogy a barátnőjével beszél.
-Igen...Jaj dehogyis...Nem, hála az égnek egész héten nem jön haza...Hogy ki?...Ja, hogy Taeyong...Nem tudom...Anya beteg...Róla se tudok semmit, apa nem engedi, hogy felhívjam...Ki, Mark?...Róla se tudok semmit, de hiányzik, főleg ő és Jeno, olyan jól megvoltunk...Igen, sajnálom én is...Oké, akkor majd beszélünk, szia.-mondta, majd letette. A kezében egy képet szorongatott, majd egy könnycsepp folyt végig az arcán.-Hülye oppa, miért kellett ezt tenned? Tudod mennyire hiányzol?-mondta zokogva. Az mennyire lenne hülyeség, ha csöngetnék? Tuti a nyakamba ugrana. Vissza mentem előre, majd erőt véve magamon becsöngettem a házba. Hülye vagy vagy hülye vagy? Kész, gyáva vagyok. Elfutottam, átmászva a kerítésen bújtam el. Haneul kijött, körbe nézett, de sehol senki nem volt. Baszki Taeyong, miket nem találsz ki. Felálltam, majd vissza mentem a kocsihoz, mire Ten hívott.
-Szia.-mondtam.
-Menj vissza a ház elé...Haneul ott áll és neked kiabál.-mondta, mire megfordultam. Ott állt a kapuban és rám nézett.
-Ten...-szólaltam meg, majd letette. Baszki már. Megvakarva a tarkómat mentem oda hozzá és álltam meg Haneul előtt. De Ten ezt honnan tudta?
-Szia Haneul.-mondtam kicsit zavartan.
-Tudtam, hogy még élsz.-ölelt meg.-Miért mentél el?
-Sajnálom.-öleltem vissza.-Egyszerűen csak...
-A bátyám vagy...és hagytál engem szenvedni.
-Megbeszélhetnénk ezt bent?-kérdeztem.
-Persze, gyere csak.-mondta, majd bementünk.-Apa 1 hétig nincs itthon, szóval tudsz maradni.
-Igazából érted jöttem...haza viszlek.-mondtam.
-Tessék?-nézett rám.-Taeyong, azt nem lehet.
-Pedig de.-mondtam.-Anya már vár téged.
-Te jó isten...és mi lesz apámmal? Mit mondjak neki, hogy bocs, itt a bátyám és haza mentem anyámhoz?
-Azt hittem örülni fogsz.-dünnyögtem.
-Örülök is...de nem akarom, hogy apa bántson téged. A szemembe hazudott...Taeyong, istenem...-ölelt át sírva.
-Pakold össze a cuccodat és menjünk.-simítottam meg a fejét.
-És a suli?-kérdezte.
-Ezen a héten én viszlek suliba, pénteken kiiratkozol és haza megyünk.
-És újra...
-Minden a régi lesz.-mondtam.-Csak majd egyet akarok kérni...ne akadj ki, oké?
-Miért?
-Majd megtudod.-mondtam, majd bólintott és felmentünk a szobájába. A polcok tele voltak gyerekkori képekkel, voltak olyanok, amin mi ketten voltunk, vagy anyával közöseket is találtam.
-Anya hogy nézz ki?-kérdezte, miközben a ruháit rakta bele a bőröndjébe.
-Még mindig szép...csak sovány.-mondtam.
-Nem csodálom.-vette elő a másik bőröndjét.-A képeket rakd bele abba a dobozba és a könyveket is, meg mindent ami a polcon van.-mutatott arra a 10 dobozra, ami már kész volt arra, hogy megpakolják.
Gyorsan végeztünk, majd a cuccokkal együtt elmentünk a kocsihoz és mindent betettünk hátra.
-Johnny-é?-kérdezte kuncogva.-Kész csoda, hogy megcsinálta.
-Csodálkozol? A suliból kicsaptak minket, nem tudtunk mit csinálni, ezzel keressük a pénzünket, hogy autókat csinálunk.
-Kicsaptak?-nézett rám.-Jaj Taeyong, sajnálom.
-Nem gond, csak az a tanár, tudod aki Jeno-ba meg belém belekötött még régen.
-Ó már értem.-vigyorodott el.-Na menjünk.-csuktuk le a csomagtartó ajtaját és beindítva a motort mentünk vissza a fiúkhoz. Leparkolva a ház előtt Haneul-ra néztem.
-Készen állsz?-néztem rá.
-A szívem a torkomba dobog...nem tudom, hogy ennyi idő után...hogy viselnek el.-mondta.-Félek.
-Hidd el, mindenki örülni fog neked.-mosolygott.-Na gyere.
Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk a házba, ahol mindenkin meglátszott a meglepettség.
-Dongsaeng...k-k-komolyan...te jó ég.-kapott a szája elé Taeil.
-Sziasztok.-intett félénken.
-Haneul!!!!-futott ki a szobájából Johnny és megölelte.-De jó látni.
-Te is hiányoztál.-mondta.
-Megjöttetek?-jött elő Ten, mire szorosan megöleltem.
-Honnan tudtad, hogy ott vagyok?-kérdeztem.
-Rejtett kamera, az este folyamán beleraktam a láncodba.-bökött a láncom fele.
-Te kis csibész.-borzoltam össze a haját.
-Öhm...Taeyong...-szólalt meg Haneul, mire felé fordultunk.
-Szia Haneul.-mondta Ten.
-Komolyan...-akadt el a szava.
-Haneul, tudom, hogy most mérges vagy és megtudom magyarázni...-mondtam, mire le pisszeget.-Héj!
-Pszt!-mordult rám.-Taeyong és Ten...mióta?
-4 év.-mondta Ten.-Elakartuk neked mondani, de féltünk, hogy hogy reagálod le.
-Jézusom...-fogta a fejét.-És...és ezért jöttél értem, hogy ezt megtudjam, hogy imádott bátyám meleg?
-Haneul, kérlek nyugodj meg...Ten-nel már rég óta szeretjük egymást...Tudod, miután elmentél, egyedül Ten tudott lelket önteni belém...ő miatta vagyok most itt...ha ő nem lett volna, akkor tényleg még máig siratnál ott a hátsó kertben...
-Te jó isten...-ölelt meg minket sírva.-Büszke vagyok rátok.
-Rám már nem is emlékszik.-mondta gúnyosan Mark.
-Mocsok vagy Mark.-nézett rá mosolyogva, majd őt is megölelte.-Hol vannak a többiek?
-A kicsik otthon maradtak...Egyedül Donghyuck jött el, a többieket otthon hagytuk.-mondta Taeil.
-És WinWin?
-Én itt vagyok.-jött elő mosolyogva.
-És én is.-állt meg mögötte Yuta.-Szia...
-És mi is.-jött elő Jaehyun, Doyoung és Donghyuck.
-Baszki.-kapott a szája elé, majd egy könnycsepp végig csordult az arcán.-Srácok...
-Te is hiányoztál.-ölelte meg Yuta.
A nap további részében beszélgettünk és röhögcséltünk mindenen. Haneul elmondta, hogy apa jelenleg Amerikában van és van valami nője.
-És pontosan ez a nő koreai vagy amerikai?-kérdezte Yuta.
-Nem tudom, de apa már az esküvőt tervezgeti.-mondta.-De úgy is vissza akartam menni, csak egyenlőre az esküvőt akarom megvárni, ami pont 1 hét múlva lesz.
-Van meghívód?-kérdeztem.
-Kettő is.-mondta, majd a táskájából elővett 2 meghívót.-Az egyiket neked akarta adni.-adta a kezembe.
-Szóval ennyire fontos volt neki anya.-mondtam.-Akkor fogunk egy kis bulit csapni az esküvőn.
-Ne, ott lesznek apa szülei is...-mondta, mire csörögni kezdett a telefonja.-Baszki...apa az.
-Add ide.-mondtam, majd kivettem a kezéből a telefont.-Mit akarsz?
-Taeyong?-szólalt meg a meglepettségtől.-Az nem lehet...hiszen te...
-Én nem haltam meg, hanem anyát ápoltam helyetted te görény. Még apának se merlek nevezni, mert te egy senki vagy.-szúrtam le őt.-És csak tud, Haneul jobb helyen lesz mi több, a sulit nem végzi el, hanem majd máshol fogja és csak szólok...nem leszünk otthon.
-Te utolsó...-mondta volna, de lecsaptam a telefont.
-Mit csináltál?-nézett rám Haneul.
-Letisztáztam ezzel a féreggel, hogy többé nem lát téged.-mondtam fél mosollyal.
-He?-sápadt le.-Taeyong baszki keresni fog...mit fogok tenni?
-Te semmit.-mondtam.-Öltönyt kell vennem, jövő héten esküvő.
-Öhm...Taeyong, tudunk beszélni négyszemközt?-kérdezte Johnny.
-Persze.-álltam fel, majd elvonultunk.-Mi a baj?
-Figyelj...lesz ez az esküvő apádnak...Ha balhét akartok csapni és elintézni apádat meg úgy anblokk szét szedni az egészet...vedd el Ten-t.
-Mi van?-kerekedett el a szemem.-Ez...ez nem a legjobb alkalom erre Johnny.
-De legalább elmondhatnátok, hogy Gangnam-ban esküdtetek meg.
-Jó de...ahj, akkor az egész őrséget el kéne vinni onnan, plusz a vendégeket is el kell küldeni...
-Van terv.-kacsintott.-Yuta dolgozta ki.
-Majd este, Haneul még így is nehezen fogja fel ezeket a dolgokat.
-Oké.-bólintott, majd vissza mentünk a többiekhez.
Estig elvoltunk. Kajáltunk, tévét néztünk és az otthoniakról beszélgettünk. Haneul már nagyon akarja látni a többieket, de még is olyan, mint ha Jeno jobban hiányozna neki, mint bárki más. Mondjuk nem csodálom, együtt nőttek fel, mindent viccet együtt csináltak. Este Ten kitalálta, hogy ketten menjünk el csavarogni egy kicsit Gangnamban.
-És hova akarsz menni?-kérdeztem, miközben hozzám bújt.
-Nem is tudom, az egész negyedet végig akarom járni.-vigyorgott.
-Olyan kis cuki vagy.-nyomtam egy puszit a homlokára.
-Szerinted sikeresen haza jutunk?-kérdezte.
-Nem tudom.-sóhajtottam.
-Na menjünk, még a végén ide ragadok.-pattant föl az ágyról, én pedig mosolyogva figyeltem őt.-Ne nézz így, hanem gyere. Majd megcsókolsz kint.-nyújtotta rám a nyelvét.
-De akkor így is legyen.-ültem fel, mire Ten nyomott egy puszit a fejemre.
-Szeretlek.-morogta.
-Én is.-nyomtam a fejemet a mellkasának.
10 perc múlva már a belvárosban voltunk. Amit tudtunk, azt megnéztünk, persze mit sem törődve azzal, hogy az emberek megnéznek minket. Épp a Han folyó partján sétáltunk, mire leültünk egy padra. Ten a fejét a vállamra hajtotta és úgy nézte a folyón visszatükröződő fényt. Megfogtam a kezét, mire elmosolyodott.
-Köszönöm ezt a remek estét.-mondta egy kis idő után.-Jó veled végre kettesben lenni.
-Szerinted én nem ezt vártam?-simítottam meg az arcát.-Hogy lehetsz ilyen aranyos?
-Ne mondj ilyet.-emelte fel a fejét a vállamról.-Nem vagyok az, csak totálisan szerelmes.
-Tudom.-mosolyodtam el, majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, amit viszonzott. Olyan édes az ajka, nem hiába imádom. Miután ajkaink elváltak, Ten lehunyt szemmel elmosolyodott és hagyta, hogy a szél össze kócolja a haját.
Éjfél tájt értünk haza. A többiek már aludtak, de mi még éren voltunk és kívántuk egymást. Bementünk a közös szobánkba, majd eldöntöttem az ágyon Ten-t.
-Csak finoman csináld.-súgta a fülembe, mire a hideg kirázott. A hangja olyan, mint a méz, oly édes...

×1.rész×

Egy újabb hülye nap, amit el kell viselnem. Kimásztam az ágyból és a tükör elé álltam. Egy fehér hajú, kék-lila foltokkal teli fiú nézett rám. Ez vagyok én, Lee Taeyong, egy utolsó utcai gyerek, akinek a legjobb barátai tizenévesek, kivéve Hansol és Taeil. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcomat. Sose kívánok senkinek ilyen életet, amilyen nekem van most jelenleg. Na jó de, annak a balfasz volt tanáromnak ugyanilyen életet kívánok, hogy átélje ezeket. Mindig arról beszélt, hogy neki mennyire jó dolga van és elhordott minket minden féle hülye gyereknek. Ezért szövetkeztem pár fiatalabb taggal a suliból és bosszút álltunk rajta, amiből az lett a vége, hogy engem kicsaptak, a húgomat elvették tőlem, az apám lelépett, anyám  pedig beteg lett és rám van hivatkozva. Bele betegedett abba, hogy engem kicsaptak, a húgomat apám elvitte valami elit suliba és igazából mondhatom azt, hogy apám elárult minket és mivel a húgomat könnyen betudja cserkészni, így őt is úgy mond elvitte, de ezt úgy fogtam fel, hogy elrabolta. Akárhányszor csak belegondolok azokra a napokra, csak elő jön belőlem a gyilkos ösztön és ilyenkor fegyvert fogok és kinyírom apám csatlósait. Idegesen ültem a konyhában, mire egy kéz érintette meg a vállamat. Anya volt az.
-Szia.-mosolygott. Anya egy gyönyörű nő volt. Hosszú barna haja a válláig ért, vékony volt, alig evett valamit és nem mondhatta meg magáról, hogy már 40 felett van, nyugodtan letagadhatott 10 évet, sőt többet is.
-Jobban vagy?-kérdeztem.
-Egy kicsit, bár még mindig gyengének érzem magam.-ült le mellém.-Fiam, biztos akarod ezt? Biztos fel akarsz menni abba a városba?-fogta meg a kezem.
-Majd megkérem Hansol-t, hogy vigyázzon rád.-mosolyogtam.-Elakarom apámat tenni láb alól és újra akarom látni a húgomat. 16 éves lesz...meg fogja érteni.
-Szólni kéne Luhan-nak, hogy vigyen fel  titeket.-mondta.
-Anya, Luhan nincs itt, haza ment, majd megoldjuk. Raktam félre pénzt, amiből majd az utazást biztosítom és az élelmet.-nyugtattam meg.
-És a többiek?
-Jisung nem jön, Mark és Donghyuck közösen dobták össze rá a pénzt, Taeil a fizetéséből jön, Yuta WinWin-nel és Kun-nal közösen fizetik, Jaehyun Doyoung-al, Ten pedig...
-Szóval Ten-nek nem sikerült.-mondta anya szomorúan.
-Mondtam neki, hogy menjünk együtt, de ő nagyon erőlködött, hogy ne...és nem sikerült neki.-hajtottam le a fejemet.
-Ha igazán szereted őt, akkor most azonnal menj át hozzá és osszátok el a pénzt. Mennyi pénze van?
-Mivel az utazás 1000 Won, nekem meg van 2000 Won...neki van 700 Won-ja...abból 1 hétig tudunk enni, max annyi, hogy én fizetem a utat és akkor majd a többiekkel közösen összedobjuk kajára a pénzt.
-Tudtam én, hogy okos gyerek vagy.-nyomott egy puszit a fejemre.
-Vedd be a gyógyszered aztán pihenj, majd este rendet rakok és akkor holnap már Hansol jönni fog.-bólintott, majd bevette a gyógyszerét egy bögre zöld teával és leült vissza az asztalhoz. 10 perc múlva csöngettek. Én mentem ajtót nyitni. Meglepetésemre Johnny volt az.
-Johnny, hát te?-kérdeztem.
-Ten-nek sikerült a pénzt megszerezni.-mondta.-Csókolom Lee asszony.-köszönt be anyunak.
-Szia Johnny.-intett anya.
-Mennyit sikerült össze szereznie?-kérdeztem, hogy csak Johnny hallja.
-400 Won, fölvitt egy árut annak az idiótának.-mondta.
-Ezt beszéljük meg lent.-mondtam, majd gyorsan felvettem egy pólót és anyunak egy puszit nyomva a fejére mentünk le a közeli játszótérre, ahova lassan 15 éve járunk.
-Szóval ez a Woonbin volt az aki felcsavarta a fejét?-kérdeztem.
-Igen, Ten mondta, hogy eredetileg 10 000 Won lett volna a díj, de Ten nem akarta azt a nagy összeget, így csak 400-at vett el.
-Mit vitt neki?
-Ezt.-nyomott a kezembe egy kis dobozt, benne pedig a füves cigihez való töltelék.
-Jaj Ten, megint mibe keveredtél.-morogtam, majd vissza adta Johnny-nak.-Beszélnem kell Ten-nel, ez nem állapot, hogy ezt csinálja.
-Inkább ne.-fogta meg a karomat Johnny.-Nem tudja, hogy követtem őt este, azt se tudja, hogy elmondtam neked.
-Ez rohadt nagy összeg Johnny. 10 000 Won? Anyám annyiszor álmodott erről.
-Elakarod hozni azt a pénzt?-nézett rám Johnny.-Taeyong, légy észnél, nem hozhatod el azt a összeget...gondolj már ránk. Megdolgoztunk érte. Ten nem.
-Igazad van.-mondtam.-Este 10-kor indulunk, remélem a kocsid rendben van.
-Már tegnap megjavítottam.-mondta.-Amúgy Jisung tegnap beugrott hozzám. Kész veszedelem van a suliban, az a hülye tanár...elkezdte Jisung-ot zaklatni miattad. Állítólag ki akar téged készíteni.
-Na basszus.-sziszegtem.-Jisung szülei tudnak erről?
-Az anyját nem érdekli, az apja meg alkoholista, szóval ne csodálkozz.-mondta.-Ki fog anyudra vigyázni?
-Hansol-t megkértem tegnap, hogy amíg oda vagyok, költözzön oda.
-Nem fogja megtalálni a...tudod mit.
-Johnny, nincs már ott az a nyom. Már rég eltakarítottam onnan.
-Ügyes kölyök.-mosolygott. A nap további részében Johnny-nál voltam, mire megcsörrent a telefonom. Ten volt az.
-Szia.-mondtam.
-Tudunk találkozni?-hangja szomorú volt.
-Történt valami?-álltam fel a kanapéról.-Ten, bántott valaki?
-Tegnap este...én levittem egy árut, hogy meglegyen a pénz mára.-hangja már a sírástól rekedt volt.-Hyung, nem akartam...csak veletek akartam menni.
-Johnny elmondta. Ten, a pénz meg van neked, ügye? Te szerezted meg, te fogsz abból jönni velünk, nem Jaemin, nem Jisung és senki más, hanem te. Este 10-re gyertek Johnny-hoz, mert akkor indulunk.
-Szeretlek.-suttogta.
-Tudom.-sütöttem le a szememet.-Én is...téged.-és leraktuk.
-Mikor akarsz vele hűséget fogadni?-kérdezte Johnny.
-Gyűrűt se húztam az ujjára, nehogy már.-ültem le.-A cuccaim?
-A szobámba beraktam őket. Szólj anyudnak, hogy ma már nem mész haza.
-Tudott róla, hogy ma reggel látott utoljára.-mondtam.
-Húgodnak, hogy fogod elmondani, hogy neked Ten a szerelmed?
-Megérti.-legyintettem.-Amúgy is, a húgom úgy tudja, hogy halott vagyok.
-Azt meg hogy az életbe?-kerekedett ki a szeme.
-Apa azt hazudta neki, hogy annyira beleőrültem a hiányába és az egész szituba, hogy felakasztottam magam.-dünnyögtem.
-Ó, a bátyus aki visszatért a halálból.-mosolyodott el.-Amúgy van róla képed?
-Ez az egyetlen képem van róla.-vettem elő a zsebemből egy kicsit gyűrt képet.-Ez maradt csak róla.
-De ezen 14 éves, nincs mostani vagy nem küldött neked?-kérdezte.
-Anya adott egy másikat, de azon nincs rajta az arca.-mondtam.
-Még mindig kék a haja?
-Igen, sose lesz már fekete haja, mint régen, megutálta.
-Nem csodálom, mondjuk nem is állt neki valami jól.-mondta.
-Ez való igaz.-bólintottam.-Mondjuk neki állítólag ez a kép van meg neki rólam.-vettem elő egy másikat.

-Ez ezer éves.-sápadt el.-Ez mikor készült már, azóta sokat változtál. Fehér lett a hajad, kirúgtak a suliból, a legjobb barátod egy idióta, aki autót szerel, a szerelmed egy fiú...
-Nem vagy idióta Johnny.-veregettem vállba.-Egy okos gyerek vagy, te vagy a legjobb.
-Persze csak Ten után.-kacsintott.-Kéne nézni valamit a tv-ben.-sóhajtott.
-Valami horror film kéne.-mosolyodtam el.-Mondjuk a...
-Meg a faszt! Nem nézem meg a Fűrészt még egyszer, se a Kört, oké? Elég volt egyszer.
-Jaj Johnny, az Amerikai Horror Story-tól is félsz?-kérdeztem gúnyosan.
-Még nem láttam.-mondta.
-Akkor most megnézzük a 33-as szoba részt. Az a legjobb.-vigyorodtam el.
-Aha...de nem túl  durva?
-Lady Gaga szerepel benne. Anya imádja azt a nőt, mondjuk nem csodálom, tényleg jól alakít.-mondtam.
-Hát, kíváncsi leszek.-mondta, majd bekapcsoltuk a tv-t és elkezdtük nézni.
Mind a 11 részt végig néztük, mire csöngettek. 9 óra, nem csodálom. Először Mark és Donghyuck jött meg, majd utána nem sokkal Yuta, WinWin és Kun, utánuk Doyoung és Jaehyun, végül Ten is megérkezett.
-Anyud mit mondott, hogy eljöttél?-kérdeztem Donghyuck-ot.
-Nem örült neki annyira, de utána belátta, hogy még is csak a családról van szó, így eljöhettem.
-Mindenki kész van?-kérdezte Johnny.-Az utazási pénzt nem az útra költjük el, hanem majd a házra fog elmenni, oké?
-Oké.-mondtuk egyszerre.
-Srácok, Taeil?-nézett körbe Doyoung.
-Őt a munkahelyén szedjük föl.-mondtam.-Na indulás, még föl kell érni Gangnam-ba.
-És hova megyünk először?-kérdezte Mark.
-A terv a következő.-kezdte Johnny.-Lefoglaljuk a szállást. Mivel holnap Lee úr nem dolgozik, így ott kezdünk, igazából itt majd Taeyong mondja a tervet, mert előre sose tudunk semmit. Utána össze pakolunk a lánynak, elvisszük a szállásra, majd utána én vissza megyek Taeyong-ért és a lányért a házhoz és haza indulunk.
-Ha jól számolom, akkor 12-en jövünk haza.-mondta Mark.-Hány személyes a kocsid?
-Ez egy ilyen mini busz. Előre férnek 3-an, ügye a sofőr és a váltó sofőrök, ugyanis én nem fogok egyhuzamban 1 órát vezetni. Középen 4-en beférnek, kicsit szűkösen, de beférnek. Ez eddig 7. Hátra férnek 3-an, ez így 10. Na most akkor még az az opció van, hogy pluszba lehet feltenni még 3 ülést hátra, mert a csomagtér rohadt nagy.-vázolta föl Johnny.-Minden féle képen Taeil-nek és még valakinek előre kell ülnie, akinek van jogsija.
-Az a baj, hogy nekem még nincs kész a jogsim, folyamatban van, de még nincs eredmény.-mondta Yuta.
-Na itt a baj. Csak nekünk van jogsink.-sóhajtottam.-Na jó, nem lesz gáz, ketten is megoldjuk, max megállunk majd egy kicsit.
-Taeil-nek is van jogsija.-mondta Kun.-Ő is tud vezetni.
-De ő lusta vezetni, épp ez a baj.-mondta Mark.-Vagy ha nagyon szépen megkérem, akkor tuti fog vezetni.
-Szerintem induljunk. Az üléseket már a helyükre raktam hátul, szóval aki akar, az majd hátra ül.-mondta Johnny.
-Hát, itt az idő, sikerülni fog.-mondta Yuta.-Remélem sikerülni fog.
-Kíváncsi vagyok, hogy ez az elit mennyire elit.-mondta Doyoung.
-Na a Doyoung.-röhögött Mark.
-Megint diktál belőle az adrenalin, igazam van?-csapta vállba Jaehyun.
-Mondod te, akinek áthallani a szomszéd lakásból, hogy had ne mondjam, hogy mit csinál.-mondta szúrós tekintettel.
-Na elég legyen a perverzségből, induljunk, lehet, hogy holnap lesz az utolsó napja.-mondtam, majd lementünk a garázsba és beszálltunk a kocsiba. A cuccokat beraktuk a csomagtartóba, majd Johnny beindította a kocsit és elindultunk Gangnam-ba...

~Bevezető~

Szöul. Dél-Korea gyönyörű fővárosa. Mindenki, aki teheti, oda megy nyaralni és kipihenni a munkát. Viszont Szöul egyik eldugott részében is zajlik az élet. Az NCT nevezetű banda lakik ott és ők a város rész urai. Fő főnökük Taeyong, akinek elég zűrös élete van, nem mellesleg van egy húga is, akit már 1 éve nem látott, mert a szülei elszakították tőle. Taeyong mindent meg tesz a húgáért, de leginkább azt, hogy újra egybe legyen a család, ugyanis anyja lebetegszik, apja pedig a család fele se tekint. De vajon hányan mennek el Szöul egyik leggazdagabb negyedébe, hogy elhozzák a húgát és mennyien fogják támogatni Taeyong-ot ebben?