×1.rész×

Egy újabb hülye nap, amit el kell viselnem. Kimásztam az ágyból és a tükör elé álltam. Egy fehér hajú, kék-lila foltokkal teli fiú nézett rám. Ez vagyok én, Lee Taeyong, egy utolsó utcai gyerek, akinek a legjobb barátai tizenévesek, kivéve Hansol és Taeil. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcomat. Sose kívánok senkinek ilyen életet, amilyen nekem van most jelenleg. Na jó de, annak a balfasz volt tanáromnak ugyanilyen életet kívánok, hogy átélje ezeket. Mindig arról beszélt, hogy neki mennyire jó dolga van és elhordott minket minden féle hülye gyereknek. Ezért szövetkeztem pár fiatalabb taggal a suliból és bosszút álltunk rajta, amiből az lett a vége, hogy engem kicsaptak, a húgomat elvették tőlem, az apám lelépett, anyám  pedig beteg lett és rám van hivatkozva. Bele betegedett abba, hogy engem kicsaptak, a húgomat apám elvitte valami elit suliba és igazából mondhatom azt, hogy apám elárult minket és mivel a húgomat könnyen betudja cserkészni, így őt is úgy mond elvitte, de ezt úgy fogtam fel, hogy elrabolta. Akárhányszor csak belegondolok azokra a napokra, csak elő jön belőlem a gyilkos ösztön és ilyenkor fegyvert fogok és kinyírom apám csatlósait. Idegesen ültem a konyhában, mire egy kéz érintette meg a vállamat. Anya volt az.
-Szia.-mosolygott. Anya egy gyönyörű nő volt. Hosszú barna haja a válláig ért, vékony volt, alig evett valamit és nem mondhatta meg magáról, hogy már 40 felett van, nyugodtan letagadhatott 10 évet, sőt többet is.
-Jobban vagy?-kérdeztem.
-Egy kicsit, bár még mindig gyengének érzem magam.-ült le mellém.-Fiam, biztos akarod ezt? Biztos fel akarsz menni abba a városba?-fogta meg a kezem.
-Majd megkérem Hansol-t, hogy vigyázzon rád.-mosolyogtam.-Elakarom apámat tenni láb alól és újra akarom látni a húgomat. 16 éves lesz...meg fogja érteni.
-Szólni kéne Luhan-nak, hogy vigyen fel  titeket.-mondta.
-Anya, Luhan nincs itt, haza ment, majd megoldjuk. Raktam félre pénzt, amiből majd az utazást biztosítom és az élelmet.-nyugtattam meg.
-És a többiek?
-Jisung nem jön, Mark és Donghyuck közösen dobták össze rá a pénzt, Taeil a fizetéséből jön, Yuta WinWin-nel és Kun-nal közösen fizetik, Jaehyun Doyoung-al, Ten pedig...
-Szóval Ten-nek nem sikerült.-mondta anya szomorúan.
-Mondtam neki, hogy menjünk együtt, de ő nagyon erőlködött, hogy ne...és nem sikerült neki.-hajtottam le a fejemet.
-Ha igazán szereted őt, akkor most azonnal menj át hozzá és osszátok el a pénzt. Mennyi pénze van?
-Mivel az utazás 1000 Won, nekem meg van 2000 Won...neki van 700 Won-ja...abból 1 hétig tudunk enni, max annyi, hogy én fizetem a utat és akkor majd a többiekkel közösen összedobjuk kajára a pénzt.
-Tudtam én, hogy okos gyerek vagy.-nyomott egy puszit a fejemre.
-Vedd be a gyógyszered aztán pihenj, majd este rendet rakok és akkor holnap már Hansol jönni fog.-bólintott, majd bevette a gyógyszerét egy bögre zöld teával és leült vissza az asztalhoz. 10 perc múlva csöngettek. Én mentem ajtót nyitni. Meglepetésemre Johnny volt az.
-Johnny, hát te?-kérdeztem.
-Ten-nek sikerült a pénzt megszerezni.-mondta.-Csókolom Lee asszony.-köszönt be anyunak.
-Szia Johnny.-intett anya.
-Mennyit sikerült össze szereznie?-kérdeztem, hogy csak Johnny hallja.
-400 Won, fölvitt egy árut annak az idiótának.-mondta.
-Ezt beszéljük meg lent.-mondtam, majd gyorsan felvettem egy pólót és anyunak egy puszit nyomva a fejére mentünk le a közeli játszótérre, ahova lassan 15 éve járunk.
-Szóval ez a Woonbin volt az aki felcsavarta a fejét?-kérdeztem.
-Igen, Ten mondta, hogy eredetileg 10 000 Won lett volna a díj, de Ten nem akarta azt a nagy összeget, így csak 400-at vett el.
-Mit vitt neki?
-Ezt.-nyomott a kezembe egy kis dobozt, benne pedig a füves cigihez való töltelék.
-Jaj Ten, megint mibe keveredtél.-morogtam, majd vissza adta Johnny-nak.-Beszélnem kell Ten-nel, ez nem állapot, hogy ezt csinálja.
-Inkább ne.-fogta meg a karomat Johnny.-Nem tudja, hogy követtem őt este, azt se tudja, hogy elmondtam neked.
-Ez rohadt nagy összeg Johnny. 10 000 Won? Anyám annyiszor álmodott erről.
-Elakarod hozni azt a pénzt?-nézett rám Johnny.-Taeyong, légy észnél, nem hozhatod el azt a összeget...gondolj már ránk. Megdolgoztunk érte. Ten nem.
-Igazad van.-mondtam.-Este 10-kor indulunk, remélem a kocsid rendben van.
-Már tegnap megjavítottam.-mondta.-Amúgy Jisung tegnap beugrott hozzám. Kész veszedelem van a suliban, az a hülye tanár...elkezdte Jisung-ot zaklatni miattad. Állítólag ki akar téged készíteni.
-Na basszus.-sziszegtem.-Jisung szülei tudnak erről?
-Az anyját nem érdekli, az apja meg alkoholista, szóval ne csodálkozz.-mondta.-Ki fog anyudra vigyázni?
-Hansol-t megkértem tegnap, hogy amíg oda vagyok, költözzön oda.
-Nem fogja megtalálni a...tudod mit.
-Johnny, nincs már ott az a nyom. Már rég eltakarítottam onnan.
-Ügyes kölyök.-mosolygott. A nap további részében Johnny-nál voltam, mire megcsörrent a telefonom. Ten volt az.
-Szia.-mondtam.
-Tudunk találkozni?-hangja szomorú volt.
-Történt valami?-álltam fel a kanapéról.-Ten, bántott valaki?
-Tegnap este...én levittem egy árut, hogy meglegyen a pénz mára.-hangja már a sírástól rekedt volt.-Hyung, nem akartam...csak veletek akartam menni.
-Johnny elmondta. Ten, a pénz meg van neked, ügye? Te szerezted meg, te fogsz abból jönni velünk, nem Jaemin, nem Jisung és senki más, hanem te. Este 10-re gyertek Johnny-hoz, mert akkor indulunk.
-Szeretlek.-suttogta.
-Tudom.-sütöttem le a szememet.-Én is...téged.-és leraktuk.
-Mikor akarsz vele hűséget fogadni?-kérdezte Johnny.
-Gyűrűt se húztam az ujjára, nehogy már.-ültem le.-A cuccaim?
-A szobámba beraktam őket. Szólj anyudnak, hogy ma már nem mész haza.
-Tudott róla, hogy ma reggel látott utoljára.-mondtam.
-Húgodnak, hogy fogod elmondani, hogy neked Ten a szerelmed?
-Megérti.-legyintettem.-Amúgy is, a húgom úgy tudja, hogy halott vagyok.
-Azt meg hogy az életbe?-kerekedett ki a szeme.
-Apa azt hazudta neki, hogy annyira beleőrültem a hiányába és az egész szituba, hogy felakasztottam magam.-dünnyögtem.
-Ó, a bátyus aki visszatért a halálból.-mosolyodott el.-Amúgy van róla képed?
-Ez az egyetlen képem van róla.-vettem elő a zsebemből egy kicsit gyűrt képet.-Ez maradt csak róla.
-De ezen 14 éves, nincs mostani vagy nem küldött neked?-kérdezte.
-Anya adott egy másikat, de azon nincs rajta az arca.-mondtam.
-Még mindig kék a haja?
-Igen, sose lesz már fekete haja, mint régen, megutálta.
-Nem csodálom, mondjuk nem is állt neki valami jól.-mondta.
-Ez való igaz.-bólintottam.-Mondjuk neki állítólag ez a kép van meg neki rólam.-vettem elő egy másikat.

-Ez ezer éves.-sápadt el.-Ez mikor készült már, azóta sokat változtál. Fehér lett a hajad, kirúgtak a suliból, a legjobb barátod egy idióta, aki autót szerel, a szerelmed egy fiú...
-Nem vagy idióta Johnny.-veregettem vállba.-Egy okos gyerek vagy, te vagy a legjobb.
-Persze csak Ten után.-kacsintott.-Kéne nézni valamit a tv-ben.-sóhajtott.
-Valami horror film kéne.-mosolyodtam el.-Mondjuk a...
-Meg a faszt! Nem nézem meg a Fűrészt még egyszer, se a Kört, oké? Elég volt egyszer.
-Jaj Johnny, az Amerikai Horror Story-tól is félsz?-kérdeztem gúnyosan.
-Még nem láttam.-mondta.
-Akkor most megnézzük a 33-as szoba részt. Az a legjobb.-vigyorodtam el.
-Aha...de nem túl  durva?
-Lady Gaga szerepel benne. Anya imádja azt a nőt, mondjuk nem csodálom, tényleg jól alakít.-mondtam.
-Hát, kíváncsi leszek.-mondta, majd bekapcsoltuk a tv-t és elkezdtük nézni.
Mind a 11 részt végig néztük, mire csöngettek. 9 óra, nem csodálom. Először Mark és Donghyuck jött meg, majd utána nem sokkal Yuta, WinWin és Kun, utánuk Doyoung és Jaehyun, végül Ten is megérkezett.
-Anyud mit mondott, hogy eljöttél?-kérdeztem Donghyuck-ot.
-Nem örült neki annyira, de utána belátta, hogy még is csak a családról van szó, így eljöhettem.
-Mindenki kész van?-kérdezte Johnny.-Az utazási pénzt nem az útra költjük el, hanem majd a házra fog elmenni, oké?
-Oké.-mondtuk egyszerre.
-Srácok, Taeil?-nézett körbe Doyoung.
-Őt a munkahelyén szedjük föl.-mondtam.-Na indulás, még föl kell érni Gangnam-ba.
-És hova megyünk először?-kérdezte Mark.
-A terv a következő.-kezdte Johnny.-Lefoglaljuk a szállást. Mivel holnap Lee úr nem dolgozik, így ott kezdünk, igazából itt majd Taeyong mondja a tervet, mert előre sose tudunk semmit. Utána össze pakolunk a lánynak, elvisszük a szállásra, majd utána én vissza megyek Taeyong-ért és a lányért a házhoz és haza indulunk.
-Ha jól számolom, akkor 12-en jövünk haza.-mondta Mark.-Hány személyes a kocsid?
-Ez egy ilyen mini busz. Előre férnek 3-an, ügye a sofőr és a váltó sofőrök, ugyanis én nem fogok egyhuzamban 1 órát vezetni. Középen 4-en beférnek, kicsit szűkösen, de beférnek. Ez eddig 7. Hátra férnek 3-an, ez így 10. Na most akkor még az az opció van, hogy pluszba lehet feltenni még 3 ülést hátra, mert a csomagtér rohadt nagy.-vázolta föl Johnny.-Minden féle képen Taeil-nek és még valakinek előre kell ülnie, akinek van jogsija.
-Az a baj, hogy nekem még nincs kész a jogsim, folyamatban van, de még nincs eredmény.-mondta Yuta.
-Na itt a baj. Csak nekünk van jogsink.-sóhajtottam.-Na jó, nem lesz gáz, ketten is megoldjuk, max megállunk majd egy kicsit.
-Taeil-nek is van jogsija.-mondta Kun.-Ő is tud vezetni.
-De ő lusta vezetni, épp ez a baj.-mondta Mark.-Vagy ha nagyon szépen megkérem, akkor tuti fog vezetni.
-Szerintem induljunk. Az üléseket már a helyükre raktam hátul, szóval aki akar, az majd hátra ül.-mondta Johnny.
-Hát, itt az idő, sikerülni fog.-mondta Yuta.-Remélem sikerülni fog.
-Kíváncsi vagyok, hogy ez az elit mennyire elit.-mondta Doyoung.
-Na a Doyoung.-röhögött Mark.
-Megint diktál belőle az adrenalin, igazam van?-csapta vállba Jaehyun.
-Mondod te, akinek áthallani a szomszéd lakásból, hogy had ne mondjam, hogy mit csinál.-mondta szúrós tekintettel.
-Na elég legyen a perverzségből, induljunk, lehet, hogy holnap lesz az utolsó napja.-mondtam, majd lementünk a garázsba és beszálltunk a kocsiba. A cuccokat beraktuk a csomagtartóba, majd Johnny beindította a kocsit és elindultunk Gangnam-ba...