×2. rész×

Az út nagyon hosszú volt. Éjfélre értünk föl Gangnam-ba és mentünk el a szállónkhoz. Johnny egyik unokatesója odaadta nekünk a házat a hétre és nem győztük megköszönni, hogy segít nekünk. Még váltott Johnny-val pár szót, majd elment. Mindenki elment aludni, kivéve én. Egész este azon kattogott az agyam, hogy vajon a húgom felismer e és örülni fog e neki, hogy haza megyünk anyuhoz. Akaratlanul is elmosolyodtam, mire két kéz karolta át a derekamat. Egy álmos Ten volt az.
-Miért nem alszol?-hajtotta a fejét a hátamra.
-Nem tudok aludni, izgulok a holnap miatt.-mondtam.-És te?
-Mert nem vagy mellettem.-dünnyögte.-A húgod örülni fog neki, hogy mi együtt vagyunk?
-Megérti majd.-fogtam meg a kezét. Már réges-rég hűséget kéne kellene fogadnom vele, helyette inkább itt ölel engem és éreztetjük egymással, hogy szeretjük egymást.
-Hyung, menjünk aludni.-mondta.-Nem akarok egyedül aludni.
-Rendben, menjünk.-mondtam, majd felkaptam a karjaimba, mint egy kis babát. Fekete szemeivel csak engem és mosolygott. Egy gyengéd puszit nyomtam a szájára, mire elmosolyodott.
-Tuti boldog lesz.-mosolygott.-Nagyon fog örülni neked.
-Nekem is hiányzik már...pár nap és végre teljes lesz a család és ha kell, akkor majd mi ketten összeköltözzünk és boldogan élni fogunk.-időközben bementünk a közös szobánkba és leraktam Ten-t az ágyra, majd fölé másztam. Mindenhol végig csókoltam, mire leállított és fölhúzott magához. Mélyen a szemembe nézett, majd elhangzott az a mondat, ami még soha életembe nem fordult elő.
-Hyung, lassan 4 éve együtt vagyunk. Sokat gondolkoztam rajta és...én...
-Mond csak el.-simítottam meg az arcát.
-Örökbe szeretnék fogadni egy gyereket...Taeyong, ha össze is kötjük valaha az életünket...ezt én egy gyerek vállalással szeretném lepecsételni.
-Ten...-akadt el a szavam, majd mellé feküdtem.-De hisz alig töltötted be a 20. életévedet...én meg még csak 21 vagyok. És még házunk sincs.
-Ház már van. Anya lelépett apa után külföldre, így a ház az enyém.
-Egy Isten vagy.-csókoltam meg.-De ezzel a gyerek kérdéssel várjunk, oké? Egyenlőre anya épüljön föl, a húgom kerüljön haza és akkor jöhet a családalapítás.
-Tudtam én, hogy belemész.-mosolyodott el, majd elaludtunk.
--------------------------------------------------------MÁSNAP-----------------------------------------------------
-Taeyong, ébresztő.-simította meg egy puha kéz az arcomat.
-Hagy aludni.-csapkodtam a kezemmel.
-De kész a reggeli, kelj fel.-nyomott egy puszit az arcomra az illető, mire nehezen kinyitottam a szememet és egy mosolygó Ten nézett rám.-Jó reggelt darling.
-Ne hívj így.-mosolyodtam el, majd magam mellé húztam. Nevetve kapálózott, ugyanis megcsikiztem a hasát, amit utált,  de én ezen jót szórakoztam.-Hyung ne csináld!!-visított, mire kopogtak.
-Tudom, hogy szeretitek egymást meg minden, de csendben legyetek.-mondta Yuta, mire röhögni kezdtünk.
-Bocsi Yuta.-mondtam, mire Ten hozzám bújt.
-Nagyon kíváncsi vagyok a húgodra.-mondta.-Biztos nagyon hasonlítotok.
-Nehogy azt hidd. Én kiköpött apa vagyok, ő meg egy az egyben anya.-néztem a plafont.-Fura lesz, de na.
-Túl éljük.-mondta.
-Gyerekek, kész a kaja, gyertek.-kopogott az ajtón Johnny.
-Megyünk!-szóltam ki.-Megyünk?
-Már így is éhes vagyok.-dünnyögte, majd kimentünk enni.
Taeil tojásrántottát csinált nekünk. Mindig olyan jókat főz, hogy a 10 ujjamat is megnyalom.
-Hansol miért nem jött?-kérdezte WinWin.
-Anyára vigyázz amíg távol vagyok.-mondtam.-Srácok félek.
-Nem kell félned.-mondta Mark.-Mi itt vagyunk és segítünk neked. A húgodért tudod jól, hogy bármit megteszünk és legfőképpen anyukád miatt is tesszük.
-Srácok, rossz hír.-jött  be Yuta a konyhába.-Most telefonált Jisung...valakinek kurva gyorsan haza kell menni...a szülők otthagyták Jisung-ot és totálisan kétségbe van esve.
-Menjen át anyuhoz, haza szólok Hansol-nak.-álltam föl, majd a telefonommal együtt elvonultam a szobámba. A 3. csöngésre fel is vette.-Hyung, gáz van.
-Mondjad.-mondta.
-Jisung...a szülei leléptek.-mondtam.-El kéne menni érte, tudom, hogy sok mindennel bízlak meg, de egyszerűen muszáj segítenem rajta.
-Tudom, hogy elmentek. Szinte már mindenkinek a szülei elmentek erről a részlegből, kivéve anyud. Amúgy egyre erősebb lesz és az állapota is javul.
-Ezt jó hallani.-mosolyodtam el.-Figyelj...
-Ha kell, akkor elmegyek érte, nem lesz baj, Jisung jó kezekben lesz.-mondta.
-Te vagy a legjobb...köszönöm.
-Ez alap.-mondta.-Hogy álltok? Mikor mentek?
-Már fent vagyunk Gangnam-ban, apám dolgozik, így össze tudom pakolni a cuccát és elhozni a szállásra.-mondtam.-Anyunak mond meg, hogy minden rendben van.
-Átadom neki...viszont megyek, akkor majd beszélünk.
-Rendben...szia.-tettem le, majd vissza mentem a többiekhez.-Jisung anyámnál lesz és a városban egyre több felnőtt lép le.
-Te jó ég.-mondta Ten.-Akkor most mi lesz?
-Annyi hír van, hogy egyenlőre Jeno és Jaemin feje fölött még van tető, az kérdéses, hogy meddig.-sóhajtottam.-Ha gáz lesz, akkor muszáj lesz egy közös házat venni.
-Össze költöztök?-kérdezte Taeil.
-4 év után végre.-mosolyogtam.-Ha anya továbbra is gyógyulgat, akkor nem lesz baj.
-Na ez jó hír.-mondta Doyoung.
-Már nekem is kéne házat nézni lassan, egyre jobban kisebb lesz a ház és jobb lesz, ha kiköltözök.-mondta Jaehyun.
-Szerintem mindenkinek lassan lakást kell néznie.-mondta Donghyuck.-Még nekem is.
-Még csak 16 vagy, anyud meg azt mondta, hogy a család az első.-mondta Johnny.-De nézzük a jó oldalát a dolgoknak, az a lényeg, hogy együtt vagyunk, van két szép párunk-nézett ránk.-és a legjobb az egészben, hogy lesz egy 12. tag is a családnak, mintha egy kis baba születne most.
-Ez való igaz.-álltam Ten mögé és át öleltem.-Ügye?-morogtam a nyakába.
-Tudod, hogy mióta tervezem?-nyomott egy puszit a számra.
-Öhm...lesz gyereketek?-kérdezte Yuta.
-Nem biztos még.-mondtam.-De nagyon tervezzük, ha már össze akarunk költözni.
-Egy baba csak jobban összeköt titeket.-mondta Jaehyun.-De Doyoung-ot nem.-mondta, mire röhögni kezdtünk.
-Naa, én még nem gondolkodok ilyeneken.-mondta égő vörös fejjel.
-Pedig kéne.-veregette vállba Jaehyun.
-Barátnőm sincs, nem hogy gyerek.-méltatlankodott.
-Jaj hyung, pedig már 20 felett vagy.-röhögött Donghyuck.
-Na csitulj.-mondta, mire még jobban röhögni  kezdtünk.
Reggeli után átöltöztem és már indulni akartam, mire Ten állt meg az előszoba oldalfalának dőlve.
-Nem lesz gáz? Ne menjek?-kérdezte.
-Nem kell.-mondtam.-Vigyázz magadra.-nyomtam puszit a homlokára.
-Te is.-ölelt meg.-Ha baj van, szólj.
-Szólni fogok.-morogtam a nyakába, majd egy búcsú puszit nyomva a szájára mentem ki a ház elé. Beszálltam a kocsiba, majd elindultam apám házához. Ilyenkor legszívesebben Jeno-t ölelgetném, hogy segített nekem megtalálni apám címét, így egyszerű volt eltalálni a házhoz. A kocsit a háztól nem messze raktam le, majd elmentem a házhoz. Nagy fehér, 3 emeletes palota. Tyű, az öreg tud valamit. Körbe néztem, hogy nincs e itt senki, majd a házat a kerítésen átmászva mentem be a hátsó udvarba. Kamerák, a francba. A falhoz simulva osontam hátra. A hátsó ajtó nyitva volt, mire egy hangot hallottam meg. Visszamentem a házoldalához, mire egy fehér ingben, fekete gatyában...kék hajjal és fül piercing-el...Haneul. Nagyot nyeltem, mert kicsit berezeltem. Annyit hallottam, hogy a barátnőjével beszél.
-Igen...Jaj dehogyis...Nem, hála az égnek egész héten nem jön haza...Hogy ki?...Ja, hogy Taeyong...Nem tudom...Anya beteg...Róla se tudok semmit, apa nem engedi, hogy felhívjam...Ki, Mark?...Róla se tudok semmit, de hiányzik, főleg ő és Jeno, olyan jól megvoltunk...Igen, sajnálom én is...Oké, akkor majd beszélünk, szia.-mondta, majd letette. A kezében egy képet szorongatott, majd egy könnycsepp folyt végig az arcán.-Hülye oppa, miért kellett ezt tenned? Tudod mennyire hiányzol?-mondta zokogva. Az mennyire lenne hülyeség, ha csöngetnék? Tuti a nyakamba ugrana. Vissza mentem előre, majd erőt véve magamon becsöngettem a házba. Hülye vagy vagy hülye vagy? Kész, gyáva vagyok. Elfutottam, átmászva a kerítésen bújtam el. Haneul kijött, körbe nézett, de sehol senki nem volt. Baszki Taeyong, miket nem találsz ki. Felálltam, majd vissza mentem a kocsihoz, mire Ten hívott.
-Szia.-mondtam.
-Menj vissza a ház elé...Haneul ott áll és neked kiabál.-mondta, mire megfordultam. Ott állt a kapuban és rám nézett.
-Ten...-szólaltam meg, majd letette. Baszki már. Megvakarva a tarkómat mentem oda hozzá és álltam meg Haneul előtt. De Ten ezt honnan tudta?
-Szia Haneul.-mondtam kicsit zavartan.
-Tudtam, hogy még élsz.-ölelt meg.-Miért mentél el?
-Sajnálom.-öleltem vissza.-Egyszerűen csak...
-A bátyám vagy...és hagytál engem szenvedni.
-Megbeszélhetnénk ezt bent?-kérdeztem.
-Persze, gyere csak.-mondta, majd bementünk.-Apa 1 hétig nincs itthon, szóval tudsz maradni.
-Igazából érted jöttem...haza viszlek.-mondtam.
-Tessék?-nézett rám.-Taeyong, azt nem lehet.
-Pedig de.-mondtam.-Anya már vár téged.
-Te jó isten...és mi lesz apámmal? Mit mondjak neki, hogy bocs, itt a bátyám és haza mentem anyámhoz?
-Azt hittem örülni fogsz.-dünnyögtem.
-Örülök is...de nem akarom, hogy apa bántson téged. A szemembe hazudott...Taeyong, istenem...-ölelt át sírva.
-Pakold össze a cuccodat és menjünk.-simítottam meg a fejét.
-És a suli?-kérdezte.
-Ezen a héten én viszlek suliba, pénteken kiiratkozol és haza megyünk.
-És újra...
-Minden a régi lesz.-mondtam.-Csak majd egyet akarok kérni...ne akadj ki, oké?
-Miért?
-Majd megtudod.-mondtam, majd bólintott és felmentünk a szobájába. A polcok tele voltak gyerekkori képekkel, voltak olyanok, amin mi ketten voltunk, vagy anyával közöseket is találtam.
-Anya hogy nézz ki?-kérdezte, miközben a ruháit rakta bele a bőröndjébe.
-Még mindig szép...csak sovány.-mondtam.
-Nem csodálom.-vette elő a másik bőröndjét.-A képeket rakd bele abba a dobozba és a könyveket is, meg mindent ami a polcon van.-mutatott arra a 10 dobozra, ami már kész volt arra, hogy megpakolják.
Gyorsan végeztünk, majd a cuccokkal együtt elmentünk a kocsihoz és mindent betettünk hátra.
-Johnny-é?-kérdezte kuncogva.-Kész csoda, hogy megcsinálta.
-Csodálkozol? A suliból kicsaptak minket, nem tudtunk mit csinálni, ezzel keressük a pénzünket, hogy autókat csinálunk.
-Kicsaptak?-nézett rám.-Jaj Taeyong, sajnálom.
-Nem gond, csak az a tanár, tudod aki Jeno-ba meg belém belekötött még régen.
-Ó már értem.-vigyorodott el.-Na menjünk.-csuktuk le a csomagtartó ajtaját és beindítva a motort mentünk vissza a fiúkhoz. Leparkolva a ház előtt Haneul-ra néztem.
-Készen állsz?-néztem rá.
-A szívem a torkomba dobog...nem tudom, hogy ennyi idő után...hogy viselnek el.-mondta.-Félek.
-Hidd el, mindenki örülni fog neked.-mosolygott.-Na gyere.
Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk a házba, ahol mindenkin meglátszott a meglepettség.
-Dongsaeng...k-k-komolyan...te jó ég.-kapott a szája elé Taeil.
-Sziasztok.-intett félénken.
-Haneul!!!!-futott ki a szobájából Johnny és megölelte.-De jó látni.
-Te is hiányoztál.-mondta.
-Megjöttetek?-jött elő Ten, mire szorosan megöleltem.
-Honnan tudtad, hogy ott vagyok?-kérdeztem.
-Rejtett kamera, az este folyamán beleraktam a láncodba.-bökött a láncom fele.
-Te kis csibész.-borzoltam össze a haját.
-Öhm...Taeyong...-szólalt meg Haneul, mire felé fordultunk.
-Szia Haneul.-mondta Ten.
-Komolyan...-akadt el a szava.
-Haneul, tudom, hogy most mérges vagy és megtudom magyarázni...-mondtam, mire le pisszeget.-Héj!
-Pszt!-mordult rám.-Taeyong és Ten...mióta?
-4 év.-mondta Ten.-Elakartuk neked mondani, de féltünk, hogy hogy reagálod le.
-Jézusom...-fogta a fejét.-És...és ezért jöttél értem, hogy ezt megtudjam, hogy imádott bátyám meleg?
-Haneul, kérlek nyugodj meg...Ten-nel már rég óta szeretjük egymást...Tudod, miután elmentél, egyedül Ten tudott lelket önteni belém...ő miatta vagyok most itt...ha ő nem lett volna, akkor tényleg még máig siratnál ott a hátsó kertben...
-Te jó isten...-ölelt meg minket sírva.-Büszke vagyok rátok.
-Rám már nem is emlékszik.-mondta gúnyosan Mark.
-Mocsok vagy Mark.-nézett rá mosolyogva, majd őt is megölelte.-Hol vannak a többiek?
-A kicsik otthon maradtak...Egyedül Donghyuck jött el, a többieket otthon hagytuk.-mondta Taeil.
-És WinWin?
-Én itt vagyok.-jött elő mosolyogva.
-És én is.-állt meg mögötte Yuta.-Szia...
-És mi is.-jött elő Jaehyun, Doyoung és Donghyuck.
-Baszki.-kapott a szája elé, majd egy könnycsepp végig csordult az arcán.-Srácok...
-Te is hiányoztál.-ölelte meg Yuta.
A nap további részében beszélgettünk és röhögcséltünk mindenen. Haneul elmondta, hogy apa jelenleg Amerikában van és van valami nője.
-És pontosan ez a nő koreai vagy amerikai?-kérdezte Yuta.
-Nem tudom, de apa már az esküvőt tervezgeti.-mondta.-De úgy is vissza akartam menni, csak egyenlőre az esküvőt akarom megvárni, ami pont 1 hét múlva lesz.
-Van meghívód?-kérdeztem.
-Kettő is.-mondta, majd a táskájából elővett 2 meghívót.-Az egyiket neked akarta adni.-adta a kezembe.
-Szóval ennyire fontos volt neki anya.-mondtam.-Akkor fogunk egy kis bulit csapni az esküvőn.
-Ne, ott lesznek apa szülei is...-mondta, mire csörögni kezdett a telefonja.-Baszki...apa az.
-Add ide.-mondtam, majd kivettem a kezéből a telefont.-Mit akarsz?
-Taeyong?-szólalt meg a meglepettségtől.-Az nem lehet...hiszen te...
-Én nem haltam meg, hanem anyát ápoltam helyetted te görény. Még apának se merlek nevezni, mert te egy senki vagy.-szúrtam le őt.-És csak tud, Haneul jobb helyen lesz mi több, a sulit nem végzi el, hanem majd máshol fogja és csak szólok...nem leszünk otthon.
-Te utolsó...-mondta volna, de lecsaptam a telefont.
-Mit csináltál?-nézett rám Haneul.
-Letisztáztam ezzel a féreggel, hogy többé nem lát téged.-mondtam fél mosollyal.
-He?-sápadt le.-Taeyong baszki keresni fog...mit fogok tenni?
-Te semmit.-mondtam.-Öltönyt kell vennem, jövő héten esküvő.
-Öhm...Taeyong, tudunk beszélni négyszemközt?-kérdezte Johnny.
-Persze.-álltam fel, majd elvonultunk.-Mi a baj?
-Figyelj...lesz ez az esküvő apádnak...Ha balhét akartok csapni és elintézni apádat meg úgy anblokk szét szedni az egészet...vedd el Ten-t.
-Mi van?-kerekedett el a szemem.-Ez...ez nem a legjobb alkalom erre Johnny.
-De legalább elmondhatnátok, hogy Gangnam-ban esküdtetek meg.
-Jó de...ahj, akkor az egész őrséget el kéne vinni onnan, plusz a vendégeket is el kell küldeni...
-Van terv.-kacsintott.-Yuta dolgozta ki.
-Majd este, Haneul még így is nehezen fogja fel ezeket a dolgokat.
-Oké.-bólintott, majd vissza mentünk a többiekhez.
Estig elvoltunk. Kajáltunk, tévét néztünk és az otthoniakról beszélgettünk. Haneul már nagyon akarja látni a többieket, de még is olyan, mint ha Jeno jobban hiányozna neki, mint bárki más. Mondjuk nem csodálom, együtt nőttek fel, mindent viccet együtt csináltak. Este Ten kitalálta, hogy ketten menjünk el csavarogni egy kicsit Gangnamban.
-És hova akarsz menni?-kérdeztem, miközben hozzám bújt.
-Nem is tudom, az egész negyedet végig akarom járni.-vigyorgott.
-Olyan kis cuki vagy.-nyomtam egy puszit a homlokára.
-Szerinted sikeresen haza jutunk?-kérdezte.
-Nem tudom.-sóhajtottam.
-Na menjünk, még a végén ide ragadok.-pattant föl az ágyról, én pedig mosolyogva figyeltem őt.-Ne nézz így, hanem gyere. Majd megcsókolsz kint.-nyújtotta rám a nyelvét.
-De akkor így is legyen.-ültem fel, mire Ten nyomott egy puszit a fejemre.
-Szeretlek.-morogta.
-Én is.-nyomtam a fejemet a mellkasának.
10 perc múlva már a belvárosban voltunk. Amit tudtunk, azt megnéztünk, persze mit sem törődve azzal, hogy az emberek megnéznek minket. Épp a Han folyó partján sétáltunk, mire leültünk egy padra. Ten a fejét a vállamra hajtotta és úgy nézte a folyón visszatükröződő fényt. Megfogtam a kezét, mire elmosolyodott.
-Köszönöm ezt a remek estét.-mondta egy kis idő után.-Jó veled végre kettesben lenni.
-Szerinted én nem ezt vártam?-simítottam meg az arcát.-Hogy lehetsz ilyen aranyos?
-Ne mondj ilyet.-emelte fel a fejét a vállamról.-Nem vagyok az, csak totálisan szerelmes.
-Tudom.-mosolyodtam el, majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, amit viszonzott. Olyan édes az ajka, nem hiába imádom. Miután ajkaink elváltak, Ten lehunyt szemmel elmosolyodott és hagyta, hogy a szél össze kócolja a haját.
Éjfél tájt értünk haza. A többiek már aludtak, de mi még éren voltunk és kívántuk egymást. Bementünk a közös szobánkba, majd eldöntöttem az ágyon Ten-t.
-Csak finoman csináld.-súgta a fülembe, mire a hideg kirázott. A hangja olyan, mint a méz, oly édes...